Year: 2021
Type: article
Abstract: A cikk a középpontjában a norvégiai középkori fatemplomok, más néven dongatemplomok állnak. A donga szó (jelentése oszlop, rúd) az épületre jellemző oszlop- és gerendaszerkezetre utal, amely egyedi építészeti megoldást képvisel. A fából készült keresztény épületek magasan fejlett hagyományát testesítik meg ezek a templomok, amelyek a középkorban (1050–1500) a mai Norvégia területén voltak a legelterjedtebbek, számukat hozzávetőlegesen ezer körülire lehet becsülni. Valószínűleg más területeken is legalább ennyire elterjedtek voltak (pl. mai Németország és Oroszország területén), csak nem maradtak meg ilyen nagy számban a korai időszakból. Mindamellett, hogy a dongatemplomok száma drámaian lecsökkent, összesen 28 közülük ma is épségben látható. A cikk a dongatemplomok egyedi és pótolhatatlan faépítészetének ismeretét kívánja bővíteni. Bár a fatemplomokat hagyományosan Skandinávia egyik jellegzetességének tekintjük, ugyanakkor más kultúrák és országok építészeti hatásait is elegyítik és hordozzák. A fatemplomok örökségi és emlékezeti szerepe, valamint a különböző építészeti és vallási elemek keveredésének témaköre érdekes összehasonlítást, esettanulmányt jelent a Kárpát-medence nézőpontjából. Erdély és különösen a Máramaros vidéke híres fatemplomairól és a gazdag faragott és festett ikonosztázokról.
Source: Hungarian Archaeology
DOI: 10.36245/mr.2021.1.5
Authors: Kata Szilágyi, Anette Sand-Eriksen
Institution: University of Oslo
Language: Hungarian
Subfield: Archeology
Field: Arts and Humanities
Domain: Social Sciences
Open Access status: diamond
OpenAlex ID: W3155734779