Year: 1999
Type: article
Abstract: Az "ifjúság" elvétele vagy trónra emelése?Sok jel valószínűsíti azt az első pillanatra meghökkentő kijelentést, hogy manapság egyáltalán nem létezik ifjúság.Furcsa dolog, úgyszólván szemünk láttára tűnik el, bár maguk a fiatalok természetesen jelen vannak társadalmunkban.Azonban az ifjú emberek jelenléte nem áll össze "egésszé", nem tesz "szert önállóságra, saját arcélre, habitusra, célokra és programokra, …mint generációt… nem illeti meg az önálló lét, érvényesség, jelentésteli képződmény (…) társadalmi szerep".(1)Menekülés az apátiába Az ifjúság nyilvánvalóan nem azonos a fiatalemberek puszta összességével.Az ifjúság sajátos arculattal, különálló érdekkel, értékrendszerrel, önálló léttel és megkülönböztetett jelentõséggel bíró társadalmi erõként jelenik meg.Ebben a vonatkozásban nem beszélhetünk ma ifjúságról, mint nemzedék, megszûnt létezni, azaz a fiatalok nem képesek saját generációs szerepük felismerésére, megfogalmazására s érvényesítésére.Nincs olyan önálló léttel s jelentõséggel rendelkezõ fiatal nemzedékünk, amely szembe mer és tud helyezkedni más létmódokkal.Markáns és bizonyára heves vitákat kiváltó vélemény ez.Fõ állítása, hogy a modernitásban születik meg az ifjúság mint önálló társadalmi kategória; napjainkban (mondjuk így: a posztmodernitásban) viszont nyomban el is vétetik.Elveszti integráló erejét, átfogó világértelmezését, világmegváltó hitét, reményét, és mint ilyen, csak kiüresedett, virtuális nemzedék lehet.Manapság külföldön és hazánkban egyaránt, mind a tudományban, mind a publicisztikában, a mûvészetben és általában a közéletben gyakran találkozhatunk az ifjúság elvesztettségének nem éppen szívderítõ gondolatával és érzésével.A gazdag külföldi szakirodalomból például érdemes felfigyelnünk Deena Weinsteinnek, a chicagói egyetem szociológiaprofesszorának véleményére.Szerinte a "fiatalok különbözõképpen reagáltak az "ifjúságtól" való megfosztottságukra.Miközben az 1960-as évek ifjúsági kultúrája beleolvadt az 1970-es évek tétlen kultúrájának fiatalosságába, ifjúi misztikumába, a legtöbb fiatal az árral sodródott, elveszítve minden különleges sajátosságát".(2) Weinstein -mint látjukazt a folyamatot emeli ki, amely megfosztja a fiatalokat saját "ifjúságuktól", azaz nemzedéki jegyeiktõl, közös érdekeiktõl és valódi értékeiktõl.Az 1960-as évtized "nagy nemzedéke" még önálló és jelentékeny kultúrával bír, késõbb azonban elpárolog mindez, különbözõ "hibrid" mûfajokká silányodik el, illetõleg felaprózódik.Az ifjúság és az ifjúsági kultúra eltûnésének legdirektebb megfogalmazását Magyarországon Szilágyi Ákos adta meg Az utolsó nemzedék címû tanulmányában.Értelmezése szerint a '68-as nagy generáció az utolsó valamirevaló nemzedék, ami ez után jön, az már csak gyönge utánzat, árnyéknemzedék.Három nagy korszakban vizsgálja az ifjúság helyzetét: a premodern, a modern és a posztmodern világban.A modernitás elõtt az ifjúkor idõtartama rövid, társadalmi szerepe elhanyagolható, lényegében egy játékos éretlenséget, bolondságot, bolondulást jelent csupán.
Author: Karikó, Sándor
Language: Hungarian
Subfield: Sociology and Political Science
Field: Social Sciences
Domain: Social Sciences
Open Access status: green
OpenAlex ID: W6998729463
