Year: 2012
Type: article
Abstract: A dualizmus korát megelőzően rendvédelmi jogról csak a szó általánosabb értelmében beszélhetünk.A rendfenntartás döntően lokális funkció volt, amit időszakonként a terület meghódítása, visszaszerzése, illetve megtartása érdekében katonai jellegű igazgatás váltott fel. 1 Ide sorolható az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverését követően Magyarországon intézményesített csendőrség is.Hozzá kell azonban tenni: a közösségi rendfenntartás rendszerének leépülése a professzionális, de a communitas szempontjából külső és bizonyos értelemben elnyomó közbiztonság-védelem rovására korántsem mindig ez utóbbi leigázó kényszerének hatására ment végbe. 2 Szó volt arról, hogy a rendészet még ugyanazon hatalmi struktúrán belül is a kevésbé szabályozott, sőt: általános felfogás szerint a jogon kívüli szférába tartozott.Ebből adódóan a rendészet lényegében az alanyi jogok körén túli, jogilag kötetlen állami-közösségi működést jelentette.Így a rendészeti normaalkotásamennyiben egyáltalán megjelent -döntően rendeleti szinten maradt.A modern értelemben vett rendőrség genezise szempontjából említést érdemel az 1794.III.21-én kiadott 4052.számú helytartótanácsi intimátum.A rendelet számos elvi jelentőségű a kor színvonalán egyébként jórészt megvalósíthatatlan előírást fogalmazott meg a rendészeti tevékenységre vonatkozóan.Témánk szempontjából elsősorban azt kell kiemelni, hogy lehetővé tette a megyék számára bűnüldöző rendvédelmi szervezet létrehozását.3 1848 előtt jelentősebb rendvédelmi tárgyú törvénya dualizmus idején is alkalmazott -mezőrendőrségről szóló törvény volt.4 Alapvető jogokat védő garanciákat elvétve megfogalmazott, egészében azonban elmaradt a polgári alkotmányosság megkívánt szintjétől Jellemző példa a hatalom-szempontú megközelítésre az a szabály, amely szerint a mezei vagy erdei csősz vallomása az általa mondottak igazságának vélelmét konstituálja.5 1848-1849-ben erőteljes kísérletek történtek egy egységes nemzeti rendőrség létrehozására.1849.június 20-án SZEMERE Bertalan belügyminiszter elrendelte a fővárosi rendőrség államosítását.6 A helyzet alakulása miatt végül stabilan nem tudott kiépülni a nemzeti rendőrség szervezete, a későbbi fejlődésre a törekvések nem hatottak.7 Jogi szempontból mégis figyelmet érdemel az az indoklás, amelyben SZEMERE Bertalan a belügyminisztérium rendőri osztályának a feladat lényegét megvilágítja.Utasítása szerint "… terv készítendő 1.A bűntetti rendőrség hogyan rendszereztethetik az országban.Kínzás tilos, és tényleg is az leend.Ha így lesz, a bűnözőket kivilágosítani bűntetti rendőrség nélkül nem lehet…" 8 Az 1848-as törvények közül általában és témánk szempontjából is kiemelkedik a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló törvény.A jogszabály 32.§-a határozza meg a miniszteri felelősség alapjául szolgáló jogi tényeket.Eszerint a miniszterek "feleletre vonathatnak" az alkotmányosságot, ezen belül az egyéni szabadságot a függetlenséget vagy a törvényeket sértő hivatalos aktusaikért, anyagi visszaélésekért.A szakasz c. pontja állapítja meg a mulasztásban megnyilvánuló jogsértést.A törvények végrehajtásában tanúsított passzivitás mellett a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért kellett a minisztereknek viselni a felelősséget, "… amennyiben ezek a törvény által rendelkezésökre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók valának." 9 Minthogy pedig a törvény általános eszközként mindenekelőtt a rendelet kibocsátási jogot biztosítja (18.§, 32.§ a.,), logikusan adódik a következtetés: a közbiztonság állapotáért viselt mulasztásos felelősség nem hárítható a törvényhozásra.Írott alkotmány és fenntartott törvényhozási tárgyak nem lévén mindez oda vezetett, hogy a közbiztonságot érintő lényeges kérdésekés így az azokkal értelemszerűen összefüggő szabadságjogokhosszú ideig (az egyesülési-és gyülekezési jog például egészen 1989-ig) rendeletben kaptak érdemi szabályozást.Már 1848-ban az említett felelősségi szabályra hivatkozva mondta ki a kormány, hogy a "törvényes szabadság megóvása érdekében "Buda-Pesten" népgyűlést senki össze nem hívhat, ha csak annak idejét, helyét s világosan kifejezett célját a városi törvényhatóság elnökének 24 órával előbb be nem jelenti.10 Említést kell tenni egy olyan 1848-as intézményrő1 is, amelynek nem volt folytatása a dualizmus időszakában, 11 azonban éppen ezért fontos viszonyítási alap, mindenekelőtt a csendőrséggel való összehasonlításhoz.A nemzeti őrseregről szóló 1849.évi törvénycikk preambuluma egyértelműen megfogalmazta, hogy a nemzetőrség közbiztonság védelmi feladatok ellátására szerveződik: "A személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása az ország polgárainak őrködésére bizatik…" A
Author: István Szikinger
Language: Hungarian
Field: Social Sciences
Domain: Social Sciences
Open Access status: bronze
OpenAlex ID: W4312433554