Year: 2023
Type: article
Abstract: A szerbiai Milan Obrenovićért nehéz lelkesülni.Magas intelligenciával rendelkezett, azonban sérült személyiség volt, amit egy szétesett szülői ház, félbemaradt oktatás és az eredményezett, hogy 1868-ban alig tizennégy éves tinédzserként emelték a hercegség magányos méltóságába. 1 Milan -ha ez a helyes kifejezés -önelégült, önsajnáló, kétszínű fiatalemberré érett, aki kifejezetten kedvelte az ivást, a szerencsejátékot és az örömlányokat, hajlamos volt arra, hogy rossz néven vegye hatalmának korlátozását, így temperamentumát tekintve alkalmatlan volt arra, hogy egy olyan paraszti társadalom alkotmányos uralkodója legyen, amely a gazdasági elmaradottsága ellenére az 1880-as évekre valódi tömegpolitikára és a politikai participációra épülő rendszert alakított ki. 2 S ami még rosszabb, Milan gyűlölte Szerbiát ("ce foutre pays") és a szerbeket, hozzájuk viszonyítva nyugati és civilizált embernek tartotta magát, és arra vágyott, hogy bárhol máshol élhessen, csak ne Belgrádban. 3 Mégis ez az éretlen és problematikus uralkodó volt a kulcsfigurája annak a politikai és gazdasági ellenőrzésnek, amelyet a Habsburg Monarchia államférfiai az újonnan függetlenné vált Szerbiára kényszerítettek 1881-ben.Az 1880-1881-es vasúti, kereskedelmi és állategészségügyi szerződésekkel és mindenekelőtt az 1881.június 28-i titkos politikai szerződéssel, amelyről Milan személyesen tárgyalt, és amelyért személyes garanciát vállalt, Szerbia szatellitállammá vált, gazdasági jóléte az osztrák-magyar piactól függött, s önálló külpolitikai irányvonalat gyakorlatilag nem folytathatott.A titkos szerződés IV. cikke közismert módon kimondta: "az Ausztria-Magyarországgal való előzetes megegyezés nélkül Szerbia nem folytat tárgyalásokat és nem köt politikai szerződést más kormányokkal".
Source: Aetas
Author: Ian D. Armour
Institution: MacEwan University
Language: Hungarian
Subfield: Cultural Studies
Field: Social Sciences
Domain: Social Sciences
Open Access status: bronze
OpenAlex ID: W4394774841